A taekwon-do egy koreai eredetű harcművészet, jelentése: a lábbal és kézzel küzdés útja/művészete.
Choi Hong Hi nagymester, az 1940-es évektől 24 formagyakorlatra alapozva fejlesztette ki a taekwon-dot, majd hivatalosan 1955-ben alapította meg a stílust. Kezdetben a taekwon-dot Dél-Koreában a hadsereg és a rendőrség különleges alakulatain belül kiképzési, illetve közelharc rendszerként oktatták („military karate”), majd később ebből fejlődött tovább a ma ismert teljes értékű harcművészetté. Mozgásanyaga rendkívül széleskörű.
A formagyakorlatok, a küzdelmi jellegű gyakorlatok, a szabad küzdelem, az önvédelmi technikák (pl. szabadulás fogásokból, védekezés fegyveres támadóval szemben), a bázisgyakorlatok ugyanúgy részét képezik, mint az erősítő gyakorlatok, a nyújtás, a készségfejlesztő elemek, a támadó és védekező testfelületek edzése, vagy a rendkívül látványos, ugyanakkor több éves felkészülést igénylő töréstechnikák.
Az edzéseken történő rendszeres részvétel azon túlmenően, hogy egy hatékony önvédelmi módszer elsajátítását biztosítja, robbanékonyabbá, lazábbá tesz, növeli az önbizalmat, a kitartást, javítja a mozgáskoordinációt és az egyensúlyt, önzetlenségre és mások tiszteletére tanítja meg gyakorlóját.
Jótékonyan hat az élet minden területén, az iskolában, munkahelyen történő helyt állásra, családdal és idegen emberekkel történő kapcsolatokra, a betegségek megelőzésére és leküzdésére.
Gyakorlása nem igényel speciális készségeket, 6-tól 60 éves korosztályig bárki elkezdheti, gyakorolhatja. És ami nagyon hangsúlyos: eltérően sok más sportágtól, egyszerre tud verseny- és tömegsport lenni, egy időben teremti meg az egész család számára a közös, együtt történő mozgás, testedzés lehetőségét, a szülők gyermekükkel együtt tudnak részt venni az edzéseken, ezáltal erős közösség formáló ereje is van.
